A RÉPA

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr,  kerek erdő közepében, a kerek tisztáson volt egy kicsi házikó. Abban lakott apóka, anyóka, Juliska, az unoka, Bodri kutya, Cirmos cica és Egérke.

Kiment apóka a kertbe és ültetett egy répát. Megöntözte, megkapálta és így bíztatgatta:

- Nőjj, nőjj, répa, növekedj, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra.

Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.

Kiment hát apóka, hogy kihúzza a répát. Nekiveselkedett, és húzta, vonta, cibálta, ráncigálta, de hiába, nem mozdult  a répa.

Hívta hát anyókát, hogy segítsen.

- Anyóka, gyere segíts kihúzni a répát!

Anyóka a konyhában sepregetett, onnan válaszolt:

- Jól van, jól van, jövök már!

Kiment anyóka, megfogta apóka derekát, és mostmár ketten húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de mind hiába, nem mozdult a répa.

Hívta hát anyóka az unokát, Juliskát:

- Juliska, gyere segíts kihúzni a répát!

Juliska az udvaron labdázgatott. Meghallotta anyókát.

-  Jól van, jól van, jövök már!

Szaladt unoka, megfogta anyóka derekát és mostmár hárman húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de az meg sem mozdult.

Ekkor unoka hívta Bodri kutyát.

- Bodri kutya, gyere segíts kihúzni a répát!

Bodri épp a kutyaól előtt szunyókált.

- Vau, vau, vau, jövök már, vau, vau!

Szaladt Bodri, megfogta Juliska szoknyáját, és mostmár négyen húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de hiába, nem mozdult a répa.

Hívta hát Bodri kutya Cirmos cicát.

- Vau, vau, Cirmos cica, vau, vau, gyere segíts kihúzni a répát! Vau, vau!

Cirmos cica ép a fa egyik ágán kényelmesen aludt. Felnézett.

- Miau, miau, olyan jót aludtam, miaauu, jövök már, miaau.

 Cirmos nagy álmosan leszállt a fáról, nagyot nyújtózkodott és odaandalgott a többiekhez segíteni. Megfogta Bodri kutya farkát, s monstmár öten húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de még mindig nem jött ki a répa.

Ekkor hívta Cirmos cica Egérkét.

- Miaaauuu, Egérke, gyere segíts kihúzni a répát!

 Meghallotta Egérke az egérlyukból Cirmost, kiszaglászott,  és szaladt segíteni.

- Cin, cin, jövök már, cin cin!

Egérke megfogta Cirmos cica  farkát, s mostmár haton húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát,  és egyszercsak hopsz, kifordult a répa a földből, mintha ott se lett volna.

Együtt becipelték, megmosták, meghámozták, feldarabolták. Anyóka finom levest főzött belőle, mindenkinek jutott egy tányérral ebédre.

 Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe!

Amúgy én még szoktam "fúszerezni" a mesét. Anyóka öregesn jár, a cica kényesen, még néha a levest is kavargatjuk. Van, amikor kérik, hogy most jancsika is legyen benne a mesében. Ma például úgy meséltük, s mivel nagy kedvenc, ezt már együtt mondjuk.

Unokahugicámnak jó sokáig (szinte egy évig) lefekvéskor mindig el kellett mondjam, bármilyen más mese volt is előtte, ez még kellett ráadásnak. :) Egyszer én már szinte belealudtam, úgyhogy még a hangyácska is segített, mert az egérkénél, "elfelejtett" kifordulni a a répa a földből.