Hol volt, hol nem volt, hetedhét
országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú
malac túr, kerek erdő közepében, a kerek
tisztáson volt egy kicsi házikó. Abban lakott apóka, anyóka, Juliska, az unoka,
Bodri kutya, Cirmos cica és Egérke.
Kiment apóka a kertbe és ültetett egy
répát. Megöntözte, megkapálta és így bíztatgatta:
- Nőjj, nőjj, répa, növekedj, jó édesre,
szép kövérre, óriási nagyra.
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép
kövér lett, óriási nagy lett.
Kiment hát apóka, hogy kihúzza a répát.
Nekiveselkedett, és húzta, vonta, cibálta, ráncigálta, de hiába, nem
mozdult a répa.
Hívta hát anyókát, hogy segítsen.
- Anyóka, gyere segíts kihúzni a répát!
Anyóka a konyhában sepregetett, onnan
válaszolt:
- Jól van, jól van, jövök már!
Kiment anyóka, megfogta apóka derekát,
és mostmár ketten húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de mind hiába, nem mozdult a répa.
Hívta hát anyóka az unokát, Juliskát:
- Juliska, gyere segíts kihúzni a répát!
Juliska az udvaron labdázgatott. Meghallotta anyókát.
-
Jól van, jól van, jövök már!
Szaladt unoka, megfogta anyóka derekát
és mostmár hárman húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de az meg sem
mozdult.
Ekkor unoka hívta Bodri kutyát.
- Bodri kutya, gyere segíts kihúzni a
répát!
Bodri épp a kutyaól előtt szunyókált.
- Vau, vau, vau, jövök már, vau, vau!
Szaladt Bodri, megfogta Juliska
szoknyáját, és mostmár négyen húzták, vonták, cibálták ráncigálták a répát, de
hiába, nem mozdult a répa.
Hívta hát Bodri kutya Cirmos cicát.
- Vau, vau, Cirmos cica, vau, vau, gyere
segíts kihúzni a répát! Vau, vau!
Cirmos cica ép a fa egyik ágán
kényelmesen aludt. Felnézett.
- Miau, miau, olyan jót aludtam, miaauu,
jövök már, miaau.
Cirmos
nagy álmosan leszállt a fáról, nagyot nyújtózkodott és odaandalgott a
többiekhez segíteni. Megfogta Bodri kutya farkát, s monstmár öten húzták, vonták,
cibálták ráncigálták a répát, de még mindig nem jött ki a répa.
Ekkor hívta Cirmos cica Egérkét.
- Miaaauuu, Egérke, gyere segíts kihúzni
a répát!
Meghallotta
Egérke az egérlyukból Cirmost, kiszaglászott, és szaladt segíteni.
- Cin, cin, jövök már, cin cin!
Egérke megfogta Cirmos cica farkát, s mostmár haton húzták, vonták,
cibálták ráncigálták a répát, és
egyszercsak hopsz, kifordult a répa a földből, mintha ott se lett volna.
Együtt becipelték, megmosták, meghámozták,
feldarabolták. Anyóka finom levest főzött belőle, mindenkinek jutott egy
tányérral ebédre.
Itt
a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe!
Amúgy én még szoktam "fúszerezni" a mesét. Anyóka öregesn jár, a cica kényesen, még néha a levest is kavargatjuk. Van, amikor kérik, hogy most jancsika is legyen benne a mesében. Ma például úgy meséltük, s mivel nagy kedvenc, ezt már együtt mondjuk.
Unokahugicámnak jó sokáig (szinte egy évig) lefekvéskor mindig el kellett mondjam, bármilyen más mese volt is előtte, ez még kellett ráadásnak. :) Egyszer én már szinte belealudtam, úgyhogy még a hangyácska is segített, mert az egérkénél, "elfelejtett" kifordulni a a répa a földből.
